Mikor mondj fel? Jó kérdés!

Sokan érzik úgy, hogy nem a megfelelő helyen dolgoznak, de nem mernek a helyzetükön változtatni, nehogy még rosszabb helyre kerüljenek, vagy esetleg teljesen állás nélkül maradjanak.

Mindenkit megnyugtatok mindenkit, olyan nincs, hogy nem találunk állást, csak maximum elsőre nem a tökéleteset, de mindig lesz mit csinálnunk.

Határidők: igen, éppen elég indok felmondanunk, ha nem kapjuk meg időben a fizetésünk, illetve nem foglalkoznak kéréseinkkel, vagy kérdéseinkkel, vagy csak olyan későn, hogy már úgyis mindegy, mit felelnek rájuk. Tőlünk munkavállalóktól mindig és minden körülmények között elvárják, hogy tartsuk be a határidőket és mindig álljunk készenlétben, tehát ez minket is megillet fordított esetben!

Tévedések: nem valószínű, hogy elfelejtse valaki, ha fizetésemelésben egyeztünk meg vele, vagy egyszerűen elhagyja a munkaszerződésünket és mást követeljen rajtunk más feltételekkel, mint amiről eredetileg szó volt. Ha leadtál valamit, de az „nem érkezett meg”, vagy valami hasonló nem túl valószínű dolog történt veled már sokadik alkalommal, akkor érdemes kiállni saját magadért, mert ezt senki más nem fogja megtenni.

Bánásmód: hiába a főnökünk az, aki a pénzt adja és ezáltal „isteni” hatalma van, mindent akkor sem kell elviselnünk. Mindenkinek joga van normális munkakörülmények között dolgoznia, amihez hozzátartozik az is, hogy emberszámba vesznek.

Szabadság: mindenkit megillet évi, vagy havi lebontásban bizonyos mennyiségű nap, ezt persze nekünk magunknak kell számon tartani, hogy éppen mennyi, de ezeket kivenni jogunk van. Természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy munkáltatónknak is helyettesítenie kell bennünket valahogy, szóval időben szóljunk. De a szabadság semmiképpen sem megtagadható.

„Fekete munka”: ez az, amit semmi esetre se válasszunk, inkább keressünk néhány ezer forinttal kevesebbet, de ezt legálisan. Ebben a jogilag tisztázatlan helyzetben teljesen kiszolgáltatottá válunk a munkáltatónk becsületének, amire sajnos nem minden esetben számíthatunk.

Nem érdekel: ebben az esetben természetesen vannak fokozatok. Ha nem életünk álommunkájában dolgozunk éppen, de azért elmegy a dolog, azért ne mondjunk fel. Viszont, ha teljesen olyan területen vállaltunk munkát, amihez semmi közünk, akkor inkább váltsunk. Nincs az a pénz, ami megérné, hogy boldogtalanok legyünk! Hiába keresünk többet, de ha minden nap úgy megyünk be, hogy valahova máshova vágyunk, akkor hiába az a bizonyos fizetés-különbség.

Túlvállaltam magam: sokan vállalnak két, vagy akár több állást is egyszerre, csak, hogy jobb életkörülményeket biztosíthassanak maguknak vagy családjuknak. De mindig gondoljunk arra, hogy azt a pénzt hiába keressük meg, amit aztán vagy nincs időnk elkölteni, vagy csak a saját rekreációnkra fordítjuk, hogy folytatni tudjuk a hajtást.

Nem jó munkatársak: igen, ez is egy indok lehet. Ugyan nem érdemes túl válogatósnak lennünk, de ha nincs kihez szólnunk és rossz szájízzel lépünk át a bejárati ajtón nap, mint nap, akkor szintén itt az ideje, hogy váltsunk. Sokan mondják, hogyha munkáról van szó, akkor úgysincs jó megoldás, de higgyük el, van! vagy legalábbis törekedjünk a legkevésbé rosszra, az is valami!

Szerző:Hernádi Anna Borbála 

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmail