A szilveszterek elmaradhatatlan kelléke a virsli, lencse és pezsgő mellett a sok, be nem teljesülő fogadalom. Az újévi fogadalmak meghatározhatják az életünket, és az évünket is. Természetesen egy ideig mindenki tartja magát az újonnan született elhatározáshoz, de aztán mégsem esik olyan jól a sport, nem megy a diéta, vagy 1-2 hét után mégis visszaszokik az ember a cigarettára.

Sokan pont ezekből az okokból kifolyólag a sok kudarc után már inkább úgy döntenek, hogy meg sem fogadnak semmit, hiszen úgyis képtelenek lennének azt megtartani, akkor pedig minek fájdítsák a saját szívüket feleslegesen. Igaz, hogy minden fogadalom megtartásához akaraterő és kitartás kell, de lássuk be, nem véletlenül fogadunk meg akármit. Az ember általában olyan fogadalmat tesz, amivel változtathat az életén, saját maga számára jobbá teheti azt a fogadalom által. De hogy akkor mégis miért nem sikerül megtartani a nagy elhatározásokat?!

újévi fogadalmak

Az újévi fogadalmaink között szokott szerepelni a legtöbbször, a siker, és a jobb élet elérése…

A legfőbb probléma véleményem szerint az, hogy az emberben még nem érett meg igazán az elhatározás, hanem csak úgy ímmel-ámmal szeretné, hogy valami változzon. Éppen ezért egy „nagy napra” időzíti az új élet kezdetét, abban bízva, hogy ez majd elég erőt ad, hogy ki tudjon tartani mellette, de ez sajnos csak ideig-óráig szokott működni. Ha valóban akarunk valamit és elkötelezzük magunkat mellette, akkor minden egyes nap tökéletes időpont, hogy hozzákezdjünk a változtatáshoz! Ezt tekintetbe véve pedig, ha úgy érezzük, csak nyűg lenne betartani a diétát, vagy letenni a cigit, akkor így újév alkalmával ne is erőlködjünk vele, inkább kíméljük meg magunkat egy felesleges kudarctól, ami később úgyis csak még tovább nehezítené a dolgunkat.

Félre ne értsen senki, a változás jó és szükséges az élethez, de, ha már motoszkál bennünk a gondolat, hogy valamit másképp kellene csinálnunk, akkor ne engedjünk külső kényszernek, vagy egyszerű szokásoknak, bízzunk magunkban annyira, hogy igenis, el fog jönni az a pillanat, mikor már tényleg elegünk lesz a saját negatív szokásunkból és tiszta szívünkből változtatni akarunk majd rajta és így természetesen fogunk is tudni!

Még egy tényező, ami megnehezíti az emberek dolgát, az a „már úgyis mindegy”-felfogás. Sokan úgy vannak vele, hogy hosszú ideig diétáznak, nem esznek semmi tilalmasat, majd egy nap, ha lecsúszik egy szelet torta akkor úgy fogják fel a dolgot, hogy ezzel oda az egész fogadalom, nincs mit tenni, végzetes hibát követtek el. Így hát akkor már miért ne térjenek vissza a megszokott rutinhoz, hiszen ez az egész diétázás „nem nekik való”, „úgyse fog sikerülni, akkor most miért kínozzák magukat”, ezt az analógiát pedig természetesen lehet dohányzás, munkamánia, vagy bármi egyéb esetében is alkalmazni. A lényeg, hogy nagyon igyekezzünk ezt a hibázási lehetőséget elkerülni, mert ennél butább módon nehezen bukhatna el az elhatározásunk. Sose a pillanatnyi helyzetre fókuszáljunk, hanem arra, hogy mindez egy hosszú távú cél számunkra.

Lássuk reálisan a dolgokat mindig, ha le akarjuk tenni a cigarettát, akkor szépen számoljuk össze, hogy hány szálát szívunk egy nap, és ezt próbáljuk fokozatosan csökkenteni, és igen, ez alatt az idő alatt még dohányosnak számítunk majd, de az lebegjen a szemünk előtt, hogyha kitartóak vagyunk, akkor lassan már nem leszünk azok.

És, ha hibázunk?

Üsse kő, vegyük tudomásul, hogy ez most nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de biztos megvolt a maga oka. Egy nap, vagy egy ballépés még nem a világ, szépen fogjuk magunkat és dolgozzunk tovább a céljainkért, nincs egyenes és problémamentes út, ha az ember el szeretne érni valamit, de épp az teszi értékessé az eredményt, ha nem adtuk fel, és a nehézségek ellenére is folytattuk a harcot céljaink eléréséért.

Szerző: Hernádi Anna Borbála

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmail